Még mindig csak visszamennénk...

Jean Marie-Poiré, te beste!

Mindig is azért szerettem az első két részt, mert nem az ordibálástól, és az ostoba ismétlésektől volt hangos, így helyett adhattak az intelligens humornak. Az altáji humor minden mennyiségben jelen van a legújabb részben, és bár egyszer-egyszer vicces is, de összegészében kiábrándító. 

Jacque Foch, a bolondos

Christian Clavier mindig is jól hozta az ütődöttet, de van, ami sok. (Sose nyomd fullba a kretént!) Attól, hogy valaki üvölt, ismételget dolgokat százszor és röhög a bűze miatt kellemetlenkedő alakokon, nem lesz vicces. 

A Forradalom

Utólag könnyű okosnak lenni. De a forradalom kora közel sem kínál annyi humorforrást mint a huszadik század. Szó nincs arról, hogy kötelező minden részben az eredeti két idősík között ugrálni, de ha második részben az időugrás 1939-be történt volna, egy sokkal ötletesebb filmet lehetett volna összehozni, és nem kéne hezitálni egy negyedik részen.

A Montmirail-ok

Gonzague-on kívül egyetlen leszármazott se csinált semmit a sikítozáson, sápítozáson, veszekedésen kívül. 

A késés

Bár egy egész ügyes megjegyzéssel meg lett magyarázva a szereplők idősödő kinézete, azért érezhető, hogy Jean Reno túl van már a karrierje zenithjén, akárcsak a kedves forgatókönyvíró. A szereplők elég kedvetlenek, ha egy 10 évvel ezelőtt kezdték volna ezt a 3. projektet, talán segített volna rajta bőven.

A zene

Eric Lévi egy zseni. Meg úgy a zenés poénok is mentek. Végre valami jó.

Értékelés: 6/10


>Jöttünk, láttunk, visszamennénk 3. - A forradalom (2016) on IMDb

2


Címkék: kritika
https://ghades.blogstar.hu/./pages/ghades/contents/blog/33982/pics/lead_800x600.jpg
kritika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?